Előrelátó

Biztosan sokan emlékeztek Patrick Süskind Parfüm című könyvére (vagy a vele azonos címen futó filmre). Aki látta, tudja mire gondolok, amikor azt írom, hogy a Jean-Baptiste Grenouille-féle módszernél sokkal könyörületesebb és 21. századibb módszert fejlesztett ki Amy Radcliffe, az angliai Central Saint Martins College of Arts and Design tervezője. Az ötletet az a régóta megfogalmazott igény ihlette, hogy az illatok, szagok ugyanúgy képesek emlékeket felidézni, mint egy régi fénykép, videó vagy hangfelvétel.

(Forrás: http://www.amyradcliffe.co.uk/Scent-ography-a-post-visual-past-time-1)

Végleg befellegzett a 24 órás életvonalaknak, és a járőrszolgálatoknak, amennyiben elterjed majd az otthonokban az ún. okos padló. Nagyobb eséllyel élhető túl a szívroham, hiszen az intelligens padló érzékeli, ha valaki ellesett és hosszabb ideig nem mozdul meg. Ebben az esetben riasztja a mentőket. Többek között ezt ígéri az IBM, mely a fejlesztés szabadalmaztatója.

Hasonló kísérletekre korábban is volt példa, de ez a mostani abban különbözik az eddigiektől, hogy míg a hasonló próbálkozások során a padlóba járólaponként mindössze négy érzékelőt helyeztek el, addig a friss változatban több mint ötszáz jut ugyanakkora helyre. Így ez a megoldás sokkal érzékenyebb, ráadásul az eddigiekkel ellentétben nem a lépések erejét érzékeli, hanem a test súlyát és alakját, így akár azt is fel tudja ismerni, hogy felnőtt, gyermek, vagy éppen háziállat mászkál a házban. Ebből következik, hogy betörésriasztóként sem lenne utolsó a szerkezet, mert a rendszer meg tudja különböztetni a lakót az illetéktelen behatolótól.

Rossz hír az ifjúságnak, hogy a most szabadalmaztatott eljárással a szülők a távolból akár azt is ellenőrizni tudják majd, hogy éppen hány pár láb tartózkodik a lakásukban, így sokkal nehezebb lesz a hátuk mögött házibulit szervezni. Sőt, akár az is elképzelhető, hogy a padló jelez, ha a gyermek túl közel kerül a fürdőkádhoz vagy a sütőhöz, így a szülő nyugodtan foglalkozhat a ház körüli teendőkkel is.

(Forrás: HVG)

Bár az euró-övezet nem a fénykorát éli, az Európai Unió intézménye többé-kevésbé maradandónak tűnik. A bevándorlók tömegei, a politikai és pénzügyi problémák azonban nehezítik a tagállamok életét. Az alábbi, Európa jövőjét karikatúra-szerűen ábrázoló kép is ezekből a problémákból indul ki. Mit gondoltok róla?

2012. május 8–11.

Repohár

Szelektív hulladékgyűjtés

E.ON elektromos autó

Ökoszeminárium

Biciklitároló

Kerékpáros programok

Beszámoló Hankiss Elemér az Eötvös Collegiumban 2012. május 5-én, a XIII. Eötvös Konferencia keretében tartott előadásáról

"Ma élni olyan, mint sakkozni egy párduccal: kockázatos és veszélyes, de van esély a győzelemre" - ezekkel a szavakkal kezdte előadását Hankiss Elemér, Széchenyi-díjas szociológus, filozófus, értékkutató és irodalomtörténész az Eötvös Collegiumban tartott előadásán. Beszédét a változó világrend, illetve "világzűrzavar" köré építette fel: a filozófusok és a történelemkutatók körében kérdés, hogy az emberiség állandó válságban van-e, vagy vannak "nyugalmas" és "kevésbé nyugalmas" időszakok. Hankiss ez utóbbi álláspontot vallja: szerinte az ilyen időszakokban nagyobb figyelemre és alkalmazkodókészségre van szükség: aki képes a változásra, sikeres lesz, aki nem, az elbukik.

Úgy gondolja, hogy ma az életet több tényező is megnehezíti: Egyrészt a gazdasági, társadalmi, környezeti változások; másrészt az "ideológiai burok" eltűnése (korábban mindegyik világrend valamilyen "burokban" helyezte el az embert, ez lehetett a vallás, a társadalom vagy a tudomány burka, ma viszont csak az ÉN van, ami nem tud önmaga burka lenni); harmadrészt pedig az, hogy a különböző világrészekről érkező hatások együttesen hatnak az emberre.

Hankiss összehasonlította a harminc évvel ezelőtti és a mai értékrendet: harminc évvel ezelőtt a take care, ma a take a risk elve uralkodik; régen a szeresd felebarátodat volt a parancsolat, ma a szeresd önmagad; régen a légy szerény, ma a teljesítsd ki önmagad; stb. Ez komoly értékrendi válságot okoz mind azokban, akik még az előző értékrend szerint szocializálódtak, mind azokban, akik az új értékrend szerint (ha lehet új értékrendről beszélni).

Az előadásban felvetett kérdések jórészt megválaszolatlanok maradtak: hogy az átalakulás végén milyen új értékrend alakul ki, a 2000-es évek értékrendszere mennyire stabil, hogy milyen "végeredménye" lesz a politikai, gazdasági és környezeti átalakulásnak, nem tudjuk. A változó helyzet arra késztet minket, hogy évről évre, hónapról hónapra, napról napra újra átgondoljuk: kik vagyunk, merre tartunk. Hogy visszatekintve az életünk ne a fentiekhez hasonló megválaszolatlan kérdésekből álljon.

„Nem hinni akarom, hanem tudni.” – mondta Carl Sagan amerikai csillagász, majd elindította a SETI-programot (Search for Extraterrestrial Intelligence – Földönkívüli Intelligencia Utáni Kutatás). Kis túlzással ennyi kellett csak a program beindításához, mely az űrkutatás egy olyan területe, melynek célja a Földön kívüli intelligens élet észlelése.

A kutatás kezdetének pontos időpontja azonban nem Sagan kijelentéséhez, hanem 1959. szeptember 19-hez köthető. Ekkor jelent meg a Nature magazinban az első SETI-vel foglalkozó cikk; az azóta eltelt több mint 50 évben azonban nem sikerült a programnak a csillagászat „főáramába” kerülnie. Legfőbb oka ennek az, hogy a tudományág művelése egyelőre semmilyen egyértelmű, megismételhető eredménnyel nem járt.

A földönkívüliek létének lehetősége és a SETI gondolata egyébként a kopernikuszi világképpel jelent meg: ekkor még nyilvánvalónak gondolták, hogy a Naprendszer minden bolygója a Földhöz hasonlóan lakott. Később, mikor kiderült, hogy ez lehetetlen, a földönkívüliek lehetséges élőhelyei egyre távolabb kerültek. A 20. századra a csillagászati műszerek fejlődésével és a földön kívüli élet felfedezésének elmaradásával általános pesszimizmus uralkodott el. Ezt legjobban a Fermi-paradoxon fejezi ki: eszerint a Világegyetemben máshol is meg kellett jelennie az életnek és a fejlett technológiájú civilizációknak, azonban mi, emberek ebből semmit sem látunk, tehát ilyenek nem is léteznek. Mióta a NASA 1984-ben befejezte a program finanszírozását, pillanatnyilag csak magán- és egyetemi finanszírozású SETI-programok folynak. A közeljövőben, az exobolygók felfedezésének tömegessé válásával sokkal alaposabb ismeretanyag fog rendelkezésünkre állni a földön kívüli élet lehetőségeiről.

De mit keressünk, ha az intelligens élet nyomait akarjuk megtalálni? Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert nem tudjuk, hogy akiket keresünk milyenek, hogyan kommunikálnak egymással, keresik-e társaikat a világegyetemben. A SETI-program kiötlői úgy gondolták, hogy a legkézenfekvőbb a rádióhullámokkal való kommunikáció, mert technikailag annyira egyszerűen kivitelezhető, hogy valószínűleg minden miénkhez hasonló kultúra ismeri. A rádióhullámok vizsgálatát viszont szűkítenünk kell, mert több milliárd csatornán érkezhetnek az adatok. Ennyi adatra figyelni lehetetlen feladat, a keresést bizonyos szempontok szerint tovább kell szűkíteni. A szakemberek, megvizsgálva a szóba jöhető rádióhullám-tartományokat, arra a megállapításra jutottak, hogy ezen a tartományon belül ott kell a vizsgálatokat megkezdeni, ahol az űr „halkabb”, azaz az esetleges jeleket messzebbről meghalljuk, kevesebb a zavaró tényező.

A kutatók a további szűkítés során abból indultak ki, hogy a víz jelenti az élet alapját az idegenek világában is, ezért azon a frekvencián kell a jeleket fogadni és továbbítani, ahol a hidrogén (H) és egy ion, a hidroxil-ion (OH-) vonala van, ugyanis ezek az anyagok csak egy bizonyos frekvenciatartományban sugároznak.

A végső szűkítés után is több tízmillió csatorna vizsgálata válik szükségessé. A kutatásnak a Puerto Rico-i Arecibo város melletti teleszkóp ad helyet. A napi szinten rögzített 35 GB adatot a rögzítés után mágnesszalagon szállítják a SETI központjába. Ott készülnek az adatcsomagok, amiket szétküldenek a világ minden tájára. Tekintettel arra, hogy óriási mennyiségű adatot kell feldolgozni, az így előállt csomagokat a SETI@home önkénteseknek osztja ki a rendszer. Egy csomagot három kliens kap meg, így ellenőrizhető az eredmény hitelessége. A már feldolgozott csomagokat a program törli, és a helyükbe újakat készít.

A korábbi SETI-projektek a teleszkóp közelében elhelyezett, speciális célra készült szuperszámítógépeket használták, melyek az adatelemzés nagyját elvégezték. 1995-ben David Gedye indítványozta, hogy egy, az internetre csatlakozó számítógépekből alkotott virtuális szuperszámítógépet hozzanak létre a rádiós SETI számára, ebből kiindulva hozta létre a SETI@home projektet is. Így a SETI@home 1999. május 13-án elindulhatott, és két és fél év alatt hárommillió egymással versengő felhasználót gyűjtött.

A SETI@home tehát egy tudományos kísérlet és egy nagy, globális közösség is egyben, mely több millió, az internetre kapcsolt számítógép kapacitását hasznosítja a földönkívüli intelligencia kutatásában. A részvételhez mindössze egy programot kell futtatni a számítógépen, amely letölti és elemzi az arecibói rádiótávcső által rögzített adatokat. Regisztrálni és a kliensprogramot letölteni az alábbi linken keresztül tudunk: http://setiathome.berkeley.edu/

Regisztrált felhasználóként és a program résztvevőjeként érdekes adatokat tudhatunk meg SETI-s aktivitásunkról, csatlakozhatunk hazai és nemzetközi kutatócsapatokhoz. A feldolgozott adatmennyiség elemzése mellett megnézhetjük, hogy miként állnak azok, akik velünk egy napon kezdték a SETI-kutatást, tájékozódhatunk a csapatban elfoglalt helyezésünkről, sőt falra akasztható SETI@home oklevelet is nyomtathatunk magunknak. A különböző témák szerint rendeződő fórumokon pedig a felhasználókkal oszthatjuk meg tapasztalatainkat és tehetjük fel kérdéseinket a programmal kapcsolatban. Az esély csekély, de mégis izgalmas: lehet, hogy pont a te számítógéped fogja felfedezni egy Földön túli civilizáció halk moraját?

Kapcsolódó linkek:

1) A SETI@Hungary csapat már nem frissülő oldala, ahol számos érdekességet megtudhatunk a kutatással kapcsolatban: http://seti.index.hu/index.html

2) A SETI@home program tudományos háttere: http://seti.index.hu/tudhatter.html

3) Terjeszkedik a SETI@home: http://index.hu/tech/net/setiuj/

4) Kezdődik a földönkívüli-vadászat: http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20030314kezdodik.html

A fenti kisfilmben a hibrid autók működéséről láthattok egy jól sikerült, érthető animációt. Ti mit gondoltok erről, mi a közlekedés jövője?

Mekkora a lábnyomod? 36? 37? 42? Nehéz rá cipőt kapni? És mekkora az ÖKO-lábnyomod? Nagy ökolábon élsz? Az ökológiai lábnyom azt méri, hogy ahhoz, hogy fedezd a mindennapi szükségleteidet (élelmiszer, ruházkodás, utazás, higiéniai szerek, szórakozás) hány hektár földre van szükség. Az ökolábnyomról alkotott első publikáció 1992-ben jelent meg, és William Rees kanadai ökológus nevéhez kötődik. Magát a fogalmat ő, és az éppen Reese irányítása alatt a PhD disszertációján dolgozó Mathis Wackernagel alkották meg, derül ki az Ökolábnyom.hu-ról. Világátlagban egy ember ökolábnyoma 2,6 hektár, Magyarországé 3,2.

Hogy megtudhasd, a tiéd mekkora, számos oldal a rendelkezésedre áll. Tapasztalataink alapján érdemes válogatni: ha úgy érzed, hogy nem tudod a valóságot megadni (mert pl. vegetáriánus vagy, de nem választhatsz olyan opciót, hogy "nem eszem húst" vagy nincs autód, de nem választhatsz olyan opciót, hogy "nincs autóm", ne csalj, keress egy másik tesztet!

Itt van néhány kalkulátor:

http://www.kothalo.hu/labnyom/

http://mkne.hu/pie/piekonyv3.htm

http://www.glia.hu/okolabnyom/

http://tavoktatas.kovet.hu/okolabnyom.html

Átalakulóban vannak a tanulók és a munkaerőpiac igényei: nem az iskolapad kész ismereteire van szükségük, hanem az ember gyermeke bizony meg kell, hogy tanuljon minél önállóban tanulni és dolgozni. Erre is tapasztalatot adhat az ún. e-learning, az internetalapú távoktatás (de tágan értelmezve a TV-s, rádiós is ide tartozik). Magyarán az embernek nem kell bemennie a suliba, csak otthon megnyitja a kedvenc böngészőjét, megnézi, mit töltött föl a tanár, majd elvégzi a feladatokat.

Természetesen a cím csak fikció, ahogy a videó is. Remélhetőleg nem kell meggyőződnünk arról, mennyire volt valósághű. (Hangszórókat bekapcsolni, nagyon jó alatta a zene!)

A fenti videó nem túl tudományos. Ha valakit nem riaszt el az Arc Nélküli Rajzfilmfigura, akkor egészen szórakoztató is lehet. Titeket meggyőzött?

Hogy fog kinézni néhány éven belül a világ politikai és gazdasági térképe? Ezt a kérdést boncolgatja Charles A. Kupchan No One's World című könyve. Az írás azt vizsgálja, hogy kerülhet-e bármelyik ország a közeli vagy nem is épp oly közeli jövőben egyedüli hatalmi pozícióba és lehet-e döntő befolyással a többi ország sorsára. A könyv szerint nem lesz a világ a a kínaiaké, az oroszoké és a braziloké sem, mert a fejlődő országok közül egyik sem képes uralkodó hatalommá válni. Ez a század szabadabb lesz abban az értelemben, hogy fejlődhet a neki tetsző modell szerint, de bonyolultabb is lesz, mert nem lesz olyan központ, amely garantálni tudja a stabilitást. Ez a meghatározó vízió bontakozik ki Kupchan könyvéből. Mindenki számára érdekes és tanulságos olvasmány lehet, aki érdeklődik a politikai és gazdasági szférák jövőképe iránt, vagy egy újfajta szemlélettel akar megismerkedni a világ globális alakulását illetően.

Egy igazán előrelátó ökofalu: a Pest megyei Galgahévíz. Talán egyre több ilyen település lesz a jövőben? Vajon hogy megy a galgahévízi ökocsaládok sora most? Érdemes a témában újraolvasni az Index és az Építészfórum 2009-es cikkeit:

http://index.hu/kultur/eletmod/okofarm1209/
http://epiteszforum.hu/node/12770

(Kép forrása: programturizmus.hu)

(Almási Miklós: Korszellemvadászat, Helikon Kiadó, 2002)

Az ELTE BTK-n tanító Almási Miklós könyve olyan esszék sorozata, amelyek nemcsak a jelenkori szellemi jelenségeket világítják meg jól, hanem ezen keresztül a jövőre is előre mutatnak. A könyv a legváltozatosabb témákkal foglalkozik, a szingliktől kezdve a globalizációig. Hova vezethet az, hogy jobban tudjuk, mi történik éppen Indonéziában, mint azt, hogy épp hogy van a nagymamánk? Miért olyan fontosak ma a pontszerű, összefüggéstelen adatok? Hova tűnik a szerelem? Ilyen kérdésekre kereshetjük együtt a választ a szerzővel. Olyan globális tendenciák kerülnek szóba a könyvben, amelyek szorosan érintik a jelenlegi életünket, és az elkövetkezendő 10-20-50 évre is kihatnak. Almási óriási műveltségi háttérrel, filozófiai és társadalomtudományi munkákra is támaszkodva áll hozzá korunk fontos jelenségeihez, és éles kritikai érzékkel mutat rá hibáikra. Azoknak lesz élvezetes olvasmány ez a könyv, akik nem legyintenek a globalizáció, az információs társadalom és a képi fordulat új világának – közvetlen jövőnkre is erősen ható – tendenciáira, hanem inkább szeretnének mögéjük nézni. A tanár úr honlapja: http://almasi.elte.hu/

Bővebben olvashatsz a papírbútorokról a vállalkozóinegyed.hu oldalon.

Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre többet hallunk arról, hogy fokozódó naptevékenységnek, erős napkitöréseknek lehetünk idén részesei. A tudósok szerint a Nap éppen most lép be egy igencsak intenzív működésű kétéves szakaszba, mely hemzsegni fog az erős kitörésektől – írja a Daily Mail.

Az átlagember mégis hajlamos elintézni mindezt azzal, hogy napkitörések az elmúlt évtizedek vagy évszázadok során is történtek, s ezeket az emberiség könnyedén átvészelte: most sem lesz tehát ez másképp, aggodalomra semmi ok.

Ez akár igaz is lehetne, de árnyalja a képet, hogy a valaha feljegyzett legintenzívebb geomágneses vihar (1859-ben) egy olyan technikai fejlettségű emberi társadalmat érintett, amely sem mobiltelefonnal, sem elektromos háztartási gépekkel nem rendelkezett, ezért a napkitörés szinte semmilyen hatással nem volt a társadalomra vagy a gazdaságra. Az első napkitörést – mely mostanáig a legnagyobb volt – a XIX. század közepén figyelte meg Richard Christopher Carrington (1826–1875) angol csillagász. Az ő nyomán hívjuk ezt a jelenséget Carrington-eseménynek.

Carrington éppen a napfoltok rajzolásával volt elfoglalva, mikor az egyik foltcsoportban két fényes foltot pillantott meg. Ezek annyira fényesek voltak, hogy arra gondolt, kilyukadt az árnyékoló ernyő, és közvetlen napfény jutott a kivetítő ernyőre, de a távcső mozgatásával meggyőződött arról, hogy a jelenség valóban a Nap felszínén van. A foltok fényessége gyorsan növekedett, de egy-két perc múlva a jelenség már elhalványult. A „különös jelenséget” leírva Carrington azt is megemlítette, hogy utána kb. fél napra sarki fény volt megfigyelhető.

Carrington akkor még nem tudhatta, később azonban a sarkok közelében vett jégminták elváltozásai alapján kiderült, hogy ez volt az elmúlt 500 év legnagyobb kitörése, mely becslések szerint körülbelül százkilencvenszer erősebb volt, mint a már önmagában is extrémnek számító skála X-fokozatának alsó határa.

A Napban zajló folyamatok alapjaiban határozzák meg bolygónk létezését. A napfoltok ciklikus változásai pedig akár komoly következményekkel is járhatnak a civilizációra nézve. Az elmúlt évtized relatív nyugalma után most újra fokozódik a napfolttevékenység, amely 2013 májusában éri el a csúcsát. Lehetséges következményeire egyelőre nem vagyunk megfelelően felkészülve.

Milyen rövid-, és hosszú távú következményei lennének, ha ma telibe találná a Földet egy X-osztályú napkitörés? Erre válaszol Nagy Gergely remek cikke az idokep.hu-n, mely egyrészt utópia, másrészt tudományos tényekkel alátámasztott levezetése az ún. X190-nek nevezett eseménynek.

Már lett volna alkalmunk kihalni. Legalábbis a jóslatok szerint. Ezidáig mégsem jött el a világvége. Eljön egyáltalán valaha?

A legtöbb jóslat szerint valamilyen természeti katasztrófa következtében lesz vége a világnak, legalábbis a Földnek; legyen az özönvíz, vagy épp egy üstökös becsapódása. Sokan jósoltak már csúfos véget az emberi fajnak, többek közt a maják, Nostradamus, vagy épp a jehovák. A legfrissebb időpont az emberiség elpusztulására 2012. A világvége-elméletek azonban nem most jöttek divatba, már számos tudós, asztrológus gondolta azt, hogy ütött az utolsó óránk. Például 1186-ra Toledói János asztrológus vízözönt jósolt; világszerte pánik tört ki, de a vízözön nem érkezett meg. Ugyanezt jövendölte a tübingeni Johann Stofler 1524 februárjára – ám ez a február épp rendkívüli szárazságával tűnt ki. Erre Stofler módosította jóslatát: a vízözönt 1525. július 15-re halasztotta, de megint nem lett igaza. Stoflert később saját könyvei ütötték agyon, amikor dolgozószobájában összedőlt a könyvespolc. Elég ironikus. A közkedvelt Nostradamus szerint akkor lesz vége a világnak, amikor húsvét Márk napjára, úrnapja pedig János napra esik – vagyis 1666-ban, 1737-ben, 1886-ban, 1939-ben, 1943-ban is világvége volt, csak nem vették észre (és eszerint világvége várható 2038-ban és 2190-ben is). Charles Taze Russell, a Jehova Tanúinak egyike 1874-et  jósolta meg világvégének. Szerinte ebben az évben történt volna meg Jézus eljövetele, és ez végzett volna az emberiséggel. A jehovák 1914-re és 1975-re is időzítettek egy világvégét. Egyik sem vált be, ahogy azt észrevettük.

A 2012-es világvégét előrevetítő jóslatok azért megrázóak, mert most élünk ennek jelenében. Sokan elhiszik ezeket az elméleteket, hiszen cáfolni nem tudják. A legtöbb teória a 2012-es téli napforduló napjaiban megtörténő pusztulást vetíti előre. Ennek a jóslatnak az alapja egyrészt az, hogy eddig tart az ókor legpontosabbjának számító maja naptár. Emellett két tudományos tény támasztja alá a 2012-es pusztulást. Az egyik, hogy a Föld mágneses mezője folyamatosan gyengül, a másik, hogy a NASA 2012-ben nagyon erős naptevékenységet jelez előre. Ez utóbbi jelenség több millió atombomba erejével fog felérni, ez vezet majd ahhoz, hogy az északi pólus a déli pólus helyére vándorol, szökőárakat, földrengéseket, mágneses viharokat előidézve; de eltűnne az ózonréteg is, így a földfelszínig jutnának az űrbeli káros sugarak. Mindkét megközelítés azonban sántít egy kissé. A maja naptár csak 365 napos évvel dolgozott, figyelmen kívül hagyva a szökőéveket és az így felgyülemlett napokat. Ha ezeket is számba vették volna, akkor nem 2012-ben, hanem már hosszú hónapokkal ezelőtt ki kellett volna halnia az emberiségnek. A másik elméletet kissé megingatja, hogy pólusváltás már volt (780.000 évvel ezelőtt), ám korántsem járt katasztrófával, hiszen nem napok, hónapok alatt ment végbe, hanem évezredek alatt. A mágneses napkitörést a NASA is igazolta, de korántsem tartják valószínűnek ennek pusztító erősségét, maximum a mobiltelefon-hálózatok működésében és műholdas tévétársaságok számára okoz majd zavart.

Vészjósló következményekkel járna a Nibiru nevű bolygó felbukkanása, amely 2012-ben kerül a Föld közelébe, és ha nem is ütközik neki, de gravitációja miatt a Föld polaritást vált, s az is lehet, hogy megáll a forgásban néhány napra, vagy akár hetekre. Hatásai között földrengések, cunamik szerepelnek, de akár a következő jégkorszak eljövetelét is előidézheti.

Klímakutatók szerint 2040-ra fog a sarkköri óceán jégpáncélja teljesen felolvadni, és ez okozza majd ez emberiség végét.

Láthatjuk, hogy sokan sokfélét jósoltak már a világvégével kapcsolatban – eredménytelenül. Akár a vallás, az asztrológia vagy a tudomány felől közelítünk a kérdéshez, mindig felmerül annak gyanúja, hogy nem elég megalapozott a feltételezés. Mivel megcáfolni azonban nem tudjuk, nem tehetünk mást, mint kivárjuk az adott dátumot. Aztán lehet, hogy valakinek egyszercsak igaza lesz. De ennek kapcsán azért felmerül a kérdés, hogy miért keresi az emberiség szüntelenül a választ arra a kérdésre, hogy mikor lesz vége mindennek? Miért nem tud boldog tudatlanságban élni? Talán jobb, ha tudjuk a vég időpontját, mégsem tudunk ellene semmit sem tenni? Hát, ki tudja. Várjunk. Aztán egyszer majd vége lesz. Vagy nem.

Ha szeretnél egy házi napkollektort, de ösztöndíjadat - fizetésedet inkább sörre költöd, mintsem hogy napkollektorra gyűjts, a fenti videó neked szól! Lépésről lépésre végigkövetheted a sörösdoboz-kollektor építését. Az előállítási költségek alacsonyak, a beruházás pedig gyorsan megtérül. Vágj bele!