Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre többet hallunk arról, hogy fokozódó naptevékenységnek, erős napkitöréseknek lehetünk idén részesei. A tudósok szerint a Nap éppen most lép be egy igencsak intenzív működésű kétéves szakaszba, mely hemzsegni fog az erős kitörésektől – írja a Daily Mail.
Az átlagember mégis hajlamos elintézni mindezt azzal, hogy napkitörések az elmúlt évtizedek vagy évszázadok során is történtek, s ezeket az emberiség könnyedén átvészelte: most sem lesz tehát ez másképp, aggodalomra semmi ok.
Ez akár igaz is lehetne, de árnyalja a képet, hogy a valaha feljegyzett legintenzívebb geomágneses vihar (1859-ben) egy olyan technikai fejlettségű emberi társadalmat érintett, amely sem mobiltelefonnal, sem elektromos háztartási gépekkel nem rendelkezett, ezért a napkitörés szinte semmilyen hatással nem volt a társadalomra vagy a gazdaságra. Az első napkitörést – mely mostanáig a legnagyobb volt – a XIX. század közepén figyelte meg Richard Christopher Carrington (1826–1875) angol csillagász. Az ő nyomán hívjuk ezt a jelenséget Carrington-eseménynek.
Carrington éppen a napfoltok rajzolásával volt elfoglalva, mikor az egyik foltcsoportban két fényes foltot pillantott meg. Ezek annyira fényesek voltak, hogy arra gondolt, kilyukadt az árnyékoló ernyő, és közvetlen napfény jutott a kivetítő ernyőre, de a távcső mozgatásával meggyőződött arról, hogy a jelenség valóban a Nap felszínén van. A foltok fényessége gyorsan növekedett, de egy-két perc múlva a jelenség már elhalványult. A „különös jelenséget” leírva Carrington azt is megemlítette, hogy utána kb. fél napra sarki fény volt megfigyelhető.
Carrington akkor még nem tudhatta, később azonban a sarkok közelében vett jégminták elváltozásai alapján kiderült, hogy ez volt az elmúlt 500 év legnagyobb kitörése, mely becslések szerint körülbelül százkilencvenszer erősebb volt, mint a már önmagában is extrémnek számító skála X-fokozatának alsó határa.
A Napban zajló folyamatok alapjaiban határozzák meg bolygónk létezését. A napfoltok ciklikus változásai pedig akár komoly következményekkel is járhatnak a civilizációra nézve. Az elmúlt évtized relatív nyugalma után most újra fokozódik a napfolttevékenység, amely 2013 májusában éri el a csúcsát. Lehetséges következményeire egyelőre nem vagyunk megfelelően felkészülve.
Milyen rövid-, és hosszú távú következményei lennének, ha ma telibe találná a Földet egy X-osztályú napkitörés? Erre válaszol Nagy Gergely remek cikke az idokep.hu-n, mely egyrészt utópia, másrészt tudományos tényekkel alátámasztott levezetése az ún. X190-nek nevezett eseménynek.
