Biztosan sokan emlékeztek Patrick Süskind Parfüm című könyvére (vagy a vele azonos címen futó filmre). Aki látta, tudja mire gondolok, amikor azt írom, hogy a Jean-Baptiste Grenouille-féle módszernél sokkal könyörületesebb és 21. századibb módszert fejlesztett ki Amy Radcliffe, az angliai Central Saint Martins College of Arts and Design tervezője. Az ötletet az a régóta megfogalmazott igény ihlette, hogy az illatok, szagok ugyanúgy képesek emlékeket felidézni, mint egy régi fénykép, videó vagy hangfelvétel.
(Forrás: http://www.amyradcliffe.co.uk/Scent-ography-a-post-visual-past-time-1)
Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy az üvegburát arra a tárgyra helyezzük, melynek az illatát meg akarjuk örökíteni. Az eszköz, az így belehelyezett tárgyak illatát lepárlás útján, a burából kivezetett csövön keresztül, szivattyú segítségével juttatja el egy fiolába. A fiolába kerülés előtt azonban az eszköz a felfogott molekulákat elemzi és rögzíti. A rögzítést követően a begyűjtött illatot szintetikus anyagokból utólag is elő lehet állítani. Ehhez, tekintettel arra, hogy az illat vagy szag előállításához komoly kémiai ismeretek és vegyészeti háttér szükséges, annyit kell tenni, hogy az üvegcsét eljuttatjuk egy laboratóriumba, ahogy tettük azt régebben az előhívás érdekében a filmtekercsekkel. A labor elemzi a minta összetevőit és a "receptet" egy kis rézlemezen rögzíti. Ennek alapján állítják elő az illatot, melyet a rézlemezzel együtt juttatnak el a megrendelőnek. A Madeleine névre hallgató szerkezet működésének szemléltetéséhez álljon itt a tervező által készített videó.
