„Nem hinni akarom, hanem tudni.” – mondta Carl Sagan amerikai csillagász, majd elindította a SETI-programot (Search for Extraterrestrial Intelligence – Földönkívüli Intelligencia Utáni Kutatás). Kis túlzással ennyi kellett csak a program beindításához, mely az űrkutatás egy olyan területe, melynek célja a Földön kívüli intelligens élet észlelése.
A kutatás kezdetének pontos időpontja azonban nem Sagan kijelentéséhez, hanem 1959. szeptember 19-hez köthető. Ekkor jelent meg a Nature magazinban az első SETI-vel foglalkozó cikk; az azóta eltelt több mint 50 évben azonban nem sikerült a programnak a csillagászat „főáramába” kerülnie. Legfőbb oka ennek az, hogy a tudományág művelése egyelőre semmilyen egyértelmű, megismételhető eredménnyel nem járt.
A földönkívüliek létének lehetősége és a SETI gondolata egyébként a kopernikuszi világképpel jelent meg: ekkor még nyilvánvalónak gondolták, hogy a Naprendszer minden bolygója a Földhöz hasonlóan lakott. Később, mikor kiderült, hogy ez lehetetlen, a földönkívüliek lehetséges élőhelyei egyre távolabb kerültek. A 20. századra a csillagászati műszerek fejlődésével és a földön kívüli élet felfedezésének elmaradásával általános pesszimizmus uralkodott el. Ezt legjobban a Fermi-paradoxon fejezi ki: eszerint a Világegyetemben máshol is meg kellett jelennie az életnek és a fejlett technológiájú civilizációknak, azonban mi, emberek ebből semmit sem látunk, tehát ilyenek nem is léteznek. Mióta a NASA 1984-ben befejezte a program finanszírozását, pillanatnyilag csak magán- és egyetemi finanszírozású SETI-programok folynak. A közeljövőben, az exobolygók felfedezésének tömegessé válásával sokkal alaposabb ismeretanyag fog rendelkezésünkre állni a földön kívüli élet lehetőségeiről.
De mit keressünk, ha az intelligens élet nyomait akarjuk megtalálni? Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert nem tudjuk, hogy akiket keresünk milyenek, hogyan kommunikálnak egymással, keresik-e társaikat a világegyetemben. A SETI-program kiötlői úgy gondolták, hogy a legkézenfekvőbb a rádióhullámokkal való kommunikáció, mert technikailag annyira egyszerűen kivitelezhető, hogy valószínűleg minden miénkhez hasonló kultúra ismeri. A rádióhullámok vizsgálatát viszont szűkítenünk kell, mert több milliárd csatornán érkezhetnek az adatok. Ennyi adatra figyelni lehetetlen feladat, a keresést bizonyos szempontok szerint tovább kell szűkíteni. A szakemberek, megvizsgálva a szóba jöhető rádióhullám-tartományokat, arra a megállapításra jutottak, hogy ezen a tartományon belül ott kell a vizsgálatokat megkezdeni, ahol az űr „halkabb”, azaz az esetleges jeleket messzebbről meghalljuk, kevesebb a zavaró tényező.
A kutatók a további szűkítés során abból indultak ki, hogy a víz jelenti az élet alapját az idegenek világában is, ezért azon a frekvencián kell a jeleket fogadni és továbbítani, ahol a hidrogén (H) és egy ion, a hidroxil-ion (OH-) vonala van, ugyanis ezek az anyagok csak egy bizonyos frekvenciatartományban sugároznak.
A végső szűkítés után is több tízmillió csatorna vizsgálata válik szükségessé. A kutatásnak a Puerto Rico-i Arecibo város melletti teleszkóp ad helyet. A napi szinten rögzített 35 GB adatot a rögzítés után mágnesszalagon szállítják a SETI központjába. Ott készülnek az adatcsomagok, amiket szétküldenek a világ minden tájára. Tekintettel arra, hogy óriási mennyiségű adatot kell feldolgozni, az így előállt csomagokat a SETI@home önkénteseknek osztja ki a rendszer. Egy csomagot három kliens kap meg, így ellenőrizhető az eredmény hitelessége. A már feldolgozott csomagokat a program törli, és a helyükbe újakat készít.
A korábbi SETI-projektek a teleszkóp közelében elhelyezett, speciális célra készült szuperszámítógépeket használták, melyek az adatelemzés nagyját elvégezték. 1995-ben David Gedye indítványozta, hogy egy, az internetre csatlakozó számítógépekből alkotott virtuális szuperszámítógépet hozzanak létre a rádiós SETI számára, ebből kiindulva hozta létre a SETI@home projektet is. Így a SETI@home 1999. május 13-án elindulhatott, és két és fél év alatt hárommillió egymással versengő felhasználót gyűjtött.
A SETI@home tehát egy tudományos kísérlet és egy nagy, globális közösség is egyben, mely több millió, az internetre kapcsolt számítógép kapacitását hasznosítja a földönkívüli intelligencia kutatásában. A részvételhez mindössze egy programot kell futtatni a számítógépen, amely letölti és elemzi az arecibói rádiótávcső által rögzített adatokat. Regisztrálni és a kliensprogramot letölteni az alábbi linken keresztül tudunk: http://setiathome.berkeley.edu/
Regisztrált felhasználóként és a program résztvevőjeként érdekes adatokat tudhatunk meg SETI-s aktivitásunkról, csatlakozhatunk hazai és nemzetközi kutatócsapatokhoz. A feldolgozott adatmennyiség elemzése mellett megnézhetjük, hogy miként állnak azok, akik velünk egy napon kezdték a SETI-kutatást, tájékozódhatunk a csapatban elfoglalt helyezésünkről, sőt falra akasztható SETI@home oklevelet is nyomtathatunk magunknak. A különböző témák szerint rendeződő fórumokon pedig a felhasználókkal oszthatjuk meg tapasztalatainkat és tehetjük fel kérdéseinket a programmal kapcsolatban. Az esély csekély, de mégis izgalmas: lehet, hogy pont a te számítógéped fogja felfedezni egy Földön túli civilizáció halk moraját?
Kapcsolódó linkek:
1) A SETI@Hungary csapat már nem frissülő oldala, ahol számos érdekességet megtudhatunk a kutatással kapcsolatban: http://seti.index.hu/index.html
2) A SETI@home program tudományos háttere: http://seti.index.hu/tudhatter.html
3) Terjeszkedik a SETI@home: http://index.hu/tech/net/setiuj/
4) Kezdődik a földönkívüli-vadászat: http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20030314kezdodik.html
