Beszámoló Hankiss Elemér az Eötvös Collegiumban 2012. május 5-én, a XIII. Eötvös Konferencia keretében tartott előadásáról
"Ma élni olyan, mint sakkozni egy párduccal: kockázatos és veszélyes, de van esély a győzelemre" - ezekkel a szavakkal kezdte előadását Hankiss Elemér, Széchenyi-díjas szociológus, filozófus, értékkutató és irodalomtörténész az Eötvös Collegiumban tartott előadásán. Beszédét a változó világrend, illetve "világzűrzavar" köré építette fel: a filozófusok és a történelemkutatók körében kérdés, hogy az emberiség állandó válságban van-e, vagy vannak "nyugalmas" és "kevésbé nyugalmas" időszakok. Hankiss ez utóbbi álláspontot vallja: szerinte az ilyen időszakokban nagyobb figyelemre és alkalmazkodókészségre van szükség: aki képes a változásra, sikeres lesz, aki nem, az elbukik.
Úgy gondolja, hogy ma az életet több tényező is megnehezíti: Egyrészt a gazdasági, társadalmi, környezeti változások; másrészt az "ideológiai burok" eltűnése (korábban mindegyik világrend valamilyen "burokban" helyezte el az embert, ez lehetett a vallás, a társadalom vagy a tudomány burka, ma viszont csak az ÉN van, ami nem tud önmaga burka lenni); harmadrészt pedig az, hogy a különböző világrészekről érkező hatások együttesen hatnak az emberre.
Hankiss összehasonlította a harminc évvel ezelőtti és a mai értékrendet: harminc évvel ezelőtt a take care, ma a take a risk elve uralkodik; régen a szeresd felebarátodat volt a parancsolat, ma a szeresd önmagad; régen a légy szerény, ma a teljesítsd ki önmagad; stb. Ez komoly értékrendi válságot okoz mind azokban, akik még az előző értékrend szerint szocializálódtak, mind azokban, akik az új értékrend szerint (ha lehet új értékrendről beszélni).
Az előadásban felvetett kérdések jórészt megválaszolatlanok maradtak: hogy az átalakulás végén milyen új értékrend alakul ki, a 2000-es évek értékrendszere mennyire stabil, hogy milyen "végeredménye" lesz a politikai, gazdasági és környezeti átalakulásnak, nem tudjuk. A változó helyzet arra késztet minket, hogy évről évre, hónapról hónapra, napról napra újra átgondoljuk: kik vagyunk, merre tartunk. Hogy visszatekintve az életünk ne a fentiekhez hasonló megválaszolatlan kérdésekből álljon.
