Előrelátó

Az ELTE 012 júniusában végző, szerkesztői ismeretek minoros diákjainak projektblogja.

Friss topikok

Címkék

2012 (2) 21. század (5) age of uncertainty (1) almási miklós (1) alternatíva (2) animáció (1) apokalipszis (2) armageddon (1) átvett írás (1) becsapódás (1) beköszönő (1) beszámoló (1) bevándorlás (1) bizonytalanság kora (1) biztonság (1) budapest (1) carrington (1) carrington esemény (1) charles a. kupchan (1) cselekvési terv (3) csillagvizsgáló (1) csináld magad (3) cukor (1) cukorbetegség (1) digiális oktatás (1) digitális tananyag (1) dizájnbútor (1) döntéselmélet (1) édesítőszer (1) élelmiszer (1) életstratégia (3) elhízás (1) élj kis lábon (1) előrelátó (3) előrelátó blog (2) elte (2) eötvös collegium (1) eötvös konferencia (1) esettanulmányok (1) esküvő (1) európa (1) európai unió (1) e learning (1) e számok (1) fenntarthatóság (1) földönkívüli (1) galgahévíz (1) geomágneses vihar (1) globális felmelegedés (3) globális tendencia (1) globalizáció (1) google (1) gumicukor (1) günter pauli (1) hankiss elemér (1) hibrid autó (1) home made (2) IBM (1) illat (1) impresszum (1) innováció (1) iroda (1) irónia (3) jégpáncél (1) jövő (5) jövőkutatás (2) kalkulátor (1) karikatúra (1) kék gazdaság (1) kisbolygó (1) klímahisztéria (1) klímaváltozás (3) könyvajánló (4) környezeti változások (2) környezetvédelem (9) korszellem (2) korszellemvadászat (1) közlekedés (3) kutatás (2) len (1) maklári tamás (1) meteor (1) mire figyelsz (4) napkitörés (1) napkollektor (1) nasa (1) nat (1) nemzeti alaptanterv (1) nostradamus (1) no ones world (1) ökofalu (2) ökoház (2) ökolábnyom (1) ökológiai lábnyom (1) ökoszeminárium (1) ökotudatos (1) otthon (1) özönvíz (1) papírbútor (1) parfüm (1) piaget (1) polaris (1) politika (2) programajánló (1) racionális döntés (1) seti (1) seti@home (1) sörkollektor (1) sörösdoboz (1) stratégia (1) szerzők (1) szkepticimus (3) táplálkozás (1) társadalmi változások (4) társadalomtudomány (2) technika (1) technikai változások (4) terbe jános (1) természeti katasztrófa (4) the blue economy (1) tóth gábor (1) tudomány (6) tudományos ismeretterjesztés (1) űrkutatás (1) útmutató (1) van e élet (1) vezető nélküli autó (1) videó (6) világűr (1) világvége (4) xxi. század (2) Címkefelhő

Maklári Tamás: Klímahisztéria és egyéb gyógyítható betegségek

2012.05.03. 07:23 Annw

Kiadó: STÚDIUM
Oldalszám: 300 oldal
Megjelenés: 2008
ISBN: 9638736215 
 
A könyvesboltok polcain egyre csak gyűlnek a klímaváltozással kapcsolatos könyvek. A hőhullám után elöntött bennünket a zöldhullám is: autó helyett tömegközlekedés, szelektív hulladékgyűjtés, Föld órája. Persze Magyarországon mindez még gyerekcipőben jár: a szerves hulladék a fémek közt landol, a papír az üveggyűjtőben köt ki, a házi komposztálás pedig ritkaság, főleg városokban. Nemcsak az egyébként divatos környezettudatosság jár gyerekcipőben nálunk, hanem a tudományos ismeretterjesztés is – ez derül ki Maklári könyvéből.
 
A szerző számos külföldi – főleg német – szakirodalmat böngészett át, melyek civilizációs közhelyeinket igyekeznek megcáfolni. Mik ezek a közhelyek? Az időjárás egyre szélsőségesebb, a Föld rohamosan pusztul, az előző századokban nagyobb területet borított erdő stb. – mind-mind a klímaváltozás és a természetet romboló emberiség kontextusában. Ki ne hallotta volna már ezt? Ezt tanuljuk az iskolában, erről kell fogalmazást írni a nyelvvizsgán, erről cikkeznek az újságok. De hol vannak az ellenvélemények? Aki megkérdőjelezi, hogy az emberi tevékenység a klímaváltozás okozója, eretneknek számít. Szinte erkölcsi nyomás nehezedik ránk, hogy tegyünk valamit a környezetért.
 
A globális felmelegedés eszméje olyan, akár egy (rossz) összeesküvés-elmélet: minden bizonyítja, és semmi sem cáfolja. Maklári a szakirodalom alapján rámutat arra, hogy a megcáfolhatatlannak vélt grafikonokkal, még ha azok pontosak is, gyakran téves következtetéseket támasztanak alá. Felhívja a figyelmet az érvelési hibákra, a pánikkeltés módszertanára és a tudományos közvélemény megosztottságára. A klímakutatók közt heves viták folynak a kutatási módszerekről, a mérési adatok értelmezéséről: hozzánk ebből csak annyi jut el, hogy itt a vég, meg fogunk sülni. Pedig a helyzet jóval árnyaltabb: az átlagemberhez pedig csak információmorzsák érnek el, a teljes képet nem láthatjuk.
 
Csak azt halljuk, hogy nő a sivatagok területe – amikor néhány év múlva csökken, annak nincs hírértéke. Hazánkban az erdők területe egyre növekszik, köszönhetően annak is, hogy nem fával fűtünk. Hiába van lépten-nyomon szmogriadó, hiába panaszkodunk a városok szennyezett levegőjére: gondoljunk csak bele egy pillanatra, mi lenne télen, ha mondjuk Budapest belvárosában mindenki fával vagy szénnel fűtene. Ilyen és ehhez hasonló adatok és érvek sokaságát hozza fel Maklári Tamás, bemutatva a civilizáció fejlődésének pozitív oldalát is.
 
A könyv elsősorban a tévhitek eloszlatására törekszik. A szerző tárgyilagos, jól átlátható, finoman ironikus stílusban fogalmaz. Nem biztos, hogy mindenben igaza van, de kritikus gondolkodásra ösztönöz. Kinek van ideje mindennek utánanézni? Nem értek a kémiához, biológiához, klímakutatáshoz – mondhatjuk magunkban. De ha minden tudományágban nem is vagyunk jártasak, az érvelési hibákat, a pánikkeltési módszereket, csúsztatásokat fel kell ismernünk.
 
Maklári könyvének jelentősége, hogy a vélemény mellett végre megszólal az ellenvélemény is. A klímaszkepticizmus lényege nem az, hogy ezentúl nyugodtan szennyezzük a környezetünket, és fogyasszunk, amennyit csak tudunk, mit sem törődve a nem létező vagy ismeretlen okú klímaváltozással. Sokkal inkább az, hogy lássunk túl a hisztérikusan ismételgetett közhelyeken, és ne lépjünk rá a belénk sulykolt világpesszimizmus sehová sem vezető útjára.

1 komment

Címkék: globális felmelegedés klímaváltozás könyvajánló irónia természeti katasztrófa szkepticimus maklári tamás klímahisztéria

A bejegyzés trackback címe:

http://elorelato.blog.hu/api/trackback/id/tr24485677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

elfelejtettem 2013.06.07. 17:21:31

Olvasom a KÖNYVET, a média szerepéről és a középkori tájékozottságról egyetértek. "Az agyonhínározott valóság felszínre búvárkodása" keveseknek sikerülhet. Az egyházaknak megvan a saját történet-írásuk, azzal jól elvannak, és a média által terelt tömegek megkapják a blikk moslékot a napi robot mellé. Szurovy Géza könyveit, főképp a Kőolaj regénye c.- könyvet tartom az elmult 100 év legjobb megközelítésének, mármint az olaj és az urán oldaláról közelíteni meg
a XX. századot. A természet pusztulását saját szemünkkel is láthatjuk, és az erdőket tényleg Ausztriába és erőművekbe szállítják, ezt saját szememmel látom. És Hetesi Zsoltnak is sokmindenben igazat adok, hiszek az összeomlásban. Pedig utálom, és kerülöm a médiát, amit a nemzetközi bankrendszer irányít, ...