Átalakulóban vannak a tanulók és a munkaerőpiac igényei: nem az iskolapad kész ismereteire van szükségük, hanem az ember gyermeke bizony meg kell, hogy tanuljon minél önállóban tanulni és dolgozni. Erre is tapasztalatot adhat az ún. e-learning, az internetalapú távoktatás (de tágan értelmezve a TV-s, rádiós is ide tartozik). Magyarán az embernek nem kell bemennie a suliba, csak otthon megnyitja a kedvenc böngészőjét, megnézi, mit töltött föl a tanár, majd elvégzi a feladatokat.
A NAT (Nemzeti Alaptanterv) 2007 egyik kiemelt területnek, melyet fejleszteni kíván, éppen ezt a fajta oktatást választotta, a digitális oktatást. Ez pedig növeli a tanulók információkeresési, visszakeresési, értékelési, tárolási, előállítási, bemutatási képességeit, illetve a digitális kapcsolattartást (ez persze jóval csekélyebb, mint a face-to-face old-fashioned módszernél) a tanárral és egy vagy több közösséggel.
Kétféle módszer létezik ugyanakkor az e-learningnél is: a szinkrón és az aszinkrón. Az első esetben a tanár és a tanuló egy időben ugyanazt a felületet használja (pl. virtuális osztályterem), csak épp bármilyen messze egymástól térben; a második esetben a tanár feltölti az oldalra a tananyagot, melyet a diák feldolgoz, tehát nem szükséges egy időben a számítógépnél ülniük. Emellett a tanuló dolgozhat egyedül vagy csoportban is: egyidőben vagy aszinkrón.
Előnyei (a teljesség igénye nélkül):
kevesebb járulékos költség (utazás, szállás, stb.)
testreszabottság, önfejlesztés
aszinkrón tanítás lehetősége
könnyű információ (pl. tananyag) megosztása
nyomon követhető a tanulási folyamat
Hátrányai (a teljesség igénye nélkül):
kevesebb „valós” csoportélmény
ingerszegény (a testbeszéd mint kommunikáció, mely igen nagy jelentőséggel bír kiesik)
szocializálódás nehezebb
szemtől-szembe helyzetet (pl. állásinterjú) nem „gyakorolja”
Forrás: HiperGalaktika 02.: 16–21.
A kép forrása: http://medweb.blog.hu/2010/12/12/e_learning_es_egyeszsegugy
