A megnövekedett szénhidrát- és cukorfogyasztással párhuzamosan növekedik az elhízásban és a II. típusú cukorbetegségben szenvedők száma. A látszólagos megoldás azonban már a 19. század végén megérkezett: Fahlberg 1879-ben felfedezte a cukornál 550-szer édesebb szacharint, a világ első édesítőszerét. Nemsokára tonnaszám állították elő a cukorpótló csodát. A 20. század közepén azonban nem várt bejelentéssel álltak elő a tudósok a szacharinfogyasztás veszélyességét illetően. Egyes kutatók úgy vélték, hogy a jól bevált édesítőszer egészségügyi problémákat okoztat. Több országban – köztük Kanadával és Németországgal – betiltották a szert. 2000-ben az USA-ban ugyan levették a rákkeltő anyagok listájáról, de a vásárlók bizalma megrendült az anyaggal szemben.
Nem kevésbé kétes a többi, jelenleg forgalomban lévő édesítőszer hatása sem. A ciklamátot az USA-ban, Japánban és Németországban tiltották be, az aszpartam körül véget nem érő viták folynak, és a K-aceszulfam teljes ártalmatlansága sem tisztázott még – figyelmeztet Tóth Gábor élelmiszermérnök az adalékanyagokról szóló könyvében.
Aki semmi áron nem akarja kockáztatni az egészségét, visszatérhet a veszélytelenebb vagy természetes ízforrásokhoz. Jó alternatíva lehet a xilit, más nevén nyírfacukor, a mannit vagy a szorbit (cukorszármazékok vagy polialkoholok), és a természetes édesítőszerek, mint az édesgyökér-kivonat, azaz a medvecukor. De van-e esély arra, hogy ezekkel édesítsék a boltban kapható kész süteményt, vagy az aluljárókban kígyózó sorok végén cukormentes péksüteményekkel teli pultról válogathasson a járókelő?
A természetes édesítőszerek, de még a cukorszármazékok ipari felhasználása sem egyszerű. Némelyik hőkezelés hatására elveszti az ízét, vagy mellékíze lesz, megváltozik az állaga. Az otthon sütött sütemény utóíze például keserű lehet, de megfelelő technikával ez is kiküszöbölhető. Sok különleges, édes ízű növénykivonat, mint a monellin és a taumatin egyszerűen nem áll rendelkezésre ipari mennyiségben. Így a természetes édesítőszerek széles körű felhasználása egyelőre nem valószínű.
Így be kell érnünk az édesítés jelenleg ismert alternatíváival, mérlegelve azok előnyeit és hátrányait, reménykedve, hogy talán a jövőben rendelkezésre áll majd egy mellékhatásoktól mentes, édes és megfizethető anyag.
Az összeállítás Tóth Gábor Az E-számokról őszintén. Élelmiszereink árnyoldalai című könyve alapján készült. (Pilis-Vet Életmód Könyvkiadó Bt., 2011)
A kép forrása: http://www.gumicukor.sokoldal.hu/galeria
